és olyanokat mondtál, amikkel tisztában vagyok, csak eddig túl gyáva voltam, hogy beismerjem, olyanokat mondtál, amik a legnagyobb félelmeimmel vannak kapcsolatban, és olyanokat is mondtál, amin csak mosolyogni vagyok képes - kifelé, míg belül a legfagyosabb télnél is hidegebb az idő.
és választás elé állítottál, éppen te, vagy már előbb is valaki, aki nem tud úgy kommunikálni, ahogy te - de ez már mindegy is. azon merengeni mi volt, hogy volt - ostobaság, öngyilkosság, mégis merengek, mert sajog még, nem is kicsit, és nem tudom, tényleg nem tudom, ha magamba nézek sem tudom, hogy kellesz-e. vagyis kellesz persze, csak mire.
ha most rád támaszkodnék, sosem jutnék előbbre, márpedig a túlélésem szempontjából ez nem elhanyagolható szempont. de utána kellenél-e, érted, ez a kérdés.
úristen, de kibaszott nehéz lesz, úristen, sokkal jobb ember lehetnék.
pofozkodni fogok,
életemben először előrenézek
és teszem a dolgom.